Még mielőtt költöztünk volna, voltak dolgok, amiket azért sejtettünk előre, sejtettünk, hogy a faluban élők biztosan nagyobb figyelemmel kísérik a környezetüket, ott majd odafigyelünk egymásra mondogattuk, nem úgy, mint most. Mert milyen dolog már az, hogy abból vettük észre, hogy új lakó költözött a földszintre, hogy rajzolt egy 50cm széles téglalapot az ajtaja köré és a belül eső részt kifestette strandkorlát kékre a kívül eső részt meg úgy hagyta, mert az már a lépcsőház. Ilyen igénytelenség nincs vidéken, ott az egy közösség lesz, aminek a tagjai ismerik, és megbecsülik egymást.

A beköltözés után igyekeztünk mindenkivel gyorsan összeismerkedni a környéken, alig vártuk, hogy tagjai legyünk az utca közösségének. Ha megláttunk valakit jó hangosan köszöngettünk, és próbáltuk megjegyezni, hogy ki hova tartozhat. Kb. egy hét leforgása alatt körvonalakban tudtuk ki lakik körülöttünk: balról lakik  az öreg és a fiatal kantáros férfi meg a hangosan kiabáló nő, aki talán az öregebb kantáros neje lehet, de nem biztos. Srégen szemben a sárga Suzukis vörös nő meg a Focista hajú férfi, és a hangos motoros kamaszgyerek. Másik oldalon srégen a NAGY házban a nagybajszú ember, aki látványra leginkább traktoristának látszott, amikor tavasszal tényleg kitolatott a piros MTZ-vel már nem is csodálkoztunk.

Az információ gyorsan pörgött, az öreg kantáros személyében gyakorlatilag megtaláltuk a falu nagy öregjét 1 percen belül megtudtuk, hogy az előző lakók mikor és miben hunytak el, a környező házak lakóinak mennyi az éves alkoholfogyasztása, ki veri a feleségét és ki nem.

Megtudtuk, hogy a hátsó szomszéd szülei tulajdonolták valaha az egész környéket, tehetősek voltak ki is taníttatták a gyereket, így lett belőle orvos és hogy már a szülei és fennhordták az orrukat. Valamint megtudtuk hogy  NAGY házban lakónak már az apja is kulák volt, de azért jó gyerek, bár előfordul, hogy megveri a feleségét, de az meg pedagógus azok meg tudjuk milyenek.

Az információcunami után azért kezdett körvonalazódni, hogy itt nem azért figyelnek egymásra, mert érdekli őket a másik, az információáramlás itt egyrészről viszonyítási alap másrészről a szórakoztatás egy különös formája, és mivel mi is itt lakunk mi is a szórakoztatóipar részei lettünk, egyrészt, mint azok, akikről a hírek szólnak másrészt, meg mint hallgatóság.

A rólunk szóló hírekről konkrétan nem tudunk, de mint hallgatóság aktívan követjük az utcában történteket, elég berántani a fűnyírót máris előugrik a bokorból egy szomszéd:

-„Jó napot szomszéd füvet nyír?”

Ilyenkor legszívesebben megmondaná az ember az igazat, hogy nem b+ csak megpróbáltam elnyomni valamivel az üvöltő mátépétert ami tőletek jön még azelőtt, hogy tömeges öngyilkosságot követe el minden jóérzésű ember 1 km-es körzetben.

Persze őszinteségnek itt nincs helye, inkább modoroskodik az ember:

-         Jó napot, de régen láttam jól vannak? Gyerekek?

-         Köszönöm, jól vagyunk, a gyerek is cseperedik, már –majd a lényeg -  Hallotta ,hogy a Hátsószomszéd lecserélte a feleségét egy fiatalabbra?

-         Nem, nem hallottam, és mikor?

-         A múlt héten, már ide is költözött az új asszony… azt mondta, hogy albérlő… de láttam én már karón varjút (itt kacsingat)

-         Hát igen, van, hogy az ember váltani kényszerül, na, megyek, nyírom a füvet

-         Jól van szomszéd, nyírja csak már néztem is milyen új fűnyírója van

-         Igen, igyekszik az ember.

Ilyenkor rájön az ember, hogy gyakorlatilag a szomszédok felleltároztak mindent, ami az utcáról is látszik, tehát, ha valami változás van a leltárban azt kiszúrják.

Azzal szoktuk vigasztalni magunkat, hogy végül is ez a falusi lét olyan, mint egy analóg Iwiw, itt is mindenki azon van, hogy önkritika nélkül kibeszélje a másikat, csak itt más a közvetítő közeg.

Amúgy el lehet viselni a teljes kontrolt, bár a legutóbbi szomszédtámadás akkor ért amikor a vállaimon 2db ötven kilós cementes zsákot próbáltam bejuttatni a betonkeverőhöz, kicsit kényelmetlen volt így végighallgatni, hogy a kulák megint pofán vágta az asszonyt, de legalább volt támadhatatlan kifogásom a gyors távozásraJ