A megvásárolt objektumot, ahogy előzően írtam, gyakorlatilag 5 éven keresztül nem használták, ennek megfelelően volt lepusztulva, mind a ház, mind a kert.
A házat övező melléképületek, az egykori gazdálkodásról árulkodtak, a tyúkóltól kezdve a disznóólig minden volt, ami kellett a megélhetéshez a 80as években, körben kiszáradt gyümölcsfák, az elhanyagolt kertben avar 10cm vastagon.
Éreztem, hogy eljött az idő, a férfivá válásra, favágás, meg épületbontás, ez aztán férfimunka.

Ok, akkor a kertet felgereblyézzük, azt a pár fát kivágjuk, a melléképületeket lebontjuk, és már kész is, felmértem az eddigi tapasztalataim alapján a munka nagyságát, 2-3 hétvége maximum, aztán lehet pihenni, és évezni a tavaszi madarak csicsergését.
Az eddigi tapasztalataim mondjuk kimerültek abban, hogy a spektrumon szoktam nézni az
amerikai favágókat meg a  Nagy házalakítást a viasaton, de a lelkesedés adott volt.

A kiszáradt fákat kerülgetve megállapítottam, hogy favágáshoz szükség lesz egy láncfűrészre.
Már láncfűrész szó kiejtése, is kéjes örömmel töltött el, mert az mennyire rohadtul férfias, ilyet nem lát a panelgyerek, ez csak igazi férfi kezébe való.
Irány a bolt, és másnap már az illatos dobozból kikandikáló szerszámmal néztem farkasszemet, a párom tekintetén látszott, hogy szeretne hinni abban, hogy sérülés nélkül képes leszek használni, de nem tud. A megérzésemet alátámasztották a szinte könyörgő kérései:Ugye ezt csak akkor fogod használni, amikor itthon vagyok? Kell valaki, aki el tud vinni orvoshoz mielőtt elvérzel. Van hozzá védőfelszerelésed? Szemüveg, kesztyű, sisak, bakancs nélkül ezt nem szabad használni. Mire a szóba jöhető halálnemek és maradandó sérülések felsorolásával végzett beláttam, hogy egy profi csak sisakban vághat fát. A védőfelszerelés ,megvásárlása  után kb. 1 nap alatt rájöttem, hogy, hogy működik a láncfűrész, sikerült a dobozban talált minden darabot a megfelelő helyre illesztenem, úgyhogy jöhetett maga a munka.

Teljes harci díszben felvonultam a narancssárga szemüveget, narancssárga kesztyűt és a narancssárga sisakot az elengedhetetlen márványfarmer nadrágommal bolondítottam meg.
Ha a bokorból előugrik C.C. Catch és elénekli a Baby I need your love-t meg sem lepődtem volna, de a kantáros szomszéd hörgése igazolta snájdig öltözetem helyén valóságát, meg is kérdezte:
Mi újság szomszéd erdőirtás lesz?
Néhány 10 perc próbálkozás után sikerült berántani a gépet megnyugtatóan rötyögött a motor, a párom a függöny mögött az egyes gyorshívóra rakta a mentőket, én meg belevágtam. Első mozdulatra telenyomtam faforgáccsal a szemüveget, úgyhogy nem is láttam pontosan, hogy a kis körtefa milyen módon dőlt rá a sufnira. Szerencsére nem történt nagy baj, a végtagjaim megmaradtak a sufni is kisebb sérülésekkel megúszta és néhány kísérlet után már elég magabiztosan daraboltam.

Gondoltam is milyen praktikus lesz, végre megszabadulok a gázfüggőségtől, van saját kazánom, meg én vágok fát, és csinálok meleget, igazi őserő, önellátás, épp hogy nem indultam el vadászni. Vágtam daraboltam, egész délután.Mondtam a páromnak, eljött a mi időnk, ma vágtam egész hétre fát, nem éreztem egyetlen testrészemet sem, de még az utolsó erőmmel gondoltam begyújtok, ma nem lesz gázfogyasztás, ha belehalok akkor sem.
Az eddigi kapcsolatom a fűtéssel a termosztát csavargatása volt, de ez most más.
Ez férfimunka.
Összeismerkedtem a kazánnal, kikövetkeztettem, hogy a középső rekesz lesz az, amiben égetni kell. Tűzgyújtásból nem voltam sosem expert, úttörőként sem tartoztam az aktivisták közé, később meg igyekeztem a bográcsozás azon részére érkezni, amikor már az evés és a piálás volt soron. Ennek megfelelően egy óra alatt sikerül meggyújtani a tüzet telenyomtam fával, és vártam a csodát. A csoda meg is jött úgy egy óra múlva, amikor újra rakni kellett a tűzre, majd lefekvés előtt újra, ezzel nem is volt baj, de az a mennyiség, amit én egész hétre szántam el is fogyott.

Jó dolog ez az önellátás meg minden, de másnap maradtam a termosztát bizgerélésénél, még egyszer próbálkoztam ezzel a fás dologgal, aztán az építkezés keretében felszámoltuk az egész rendszert, jobb, ha az ember tisztában van a saját korlátaival…