A hátsó szomszédommal való kapcsolatom a legutóbbi események után erősen stagnált.
Köszöngettünk, különösebb vitánk nem volt egymással, mi építkeztünk ő csöndben volt elégedetten dőltünk hátra, hogy érdemes volt ilyen barátságosnak lenni, lám, milyen jól rendeződött a viszony.
A nyár beköszöntével nyilvánvalóvá vált, hogy a doktor úr a nagy melegre tekintettel kizárólag fehér alsónadrágban tudja elképzelni a kerti munkák, és pihenés nagy részét.El kellett telni egy kis időnek mire megbarátkoztunk azzal a ténnyel, hogy egy korosodó túlsúlyos vénember látványa uralja a kilátást a teraszunkról, de végül is mindenki azt csinál a kertjében, amit akar.

A vasárnapi ebédeinknek rendszeresen különös atmoszférát varázsolt a jelenlétével, mi ettük a húslevest kedélyesen élveztük a friss levegőt majd jött ő meglepetésszerűen a bokorból, berántotta a fűnyírót majd sűrű füstbe burkolva a kertünket nekilátott az akkurátus fűnyírásnak, természetesen fehér fecskében. Az állandó fűnyíró útvonal véletlenül minden alkalommal párhuzamosan futott a kerítésünkkel, közben élénken átbámult a terített asztalra.
Egyre jobban nem kedveltük, de mivel a saját kertjében azt csinál, amit akar, szó nélkül hagytuk, és tervezgettük, hogy milyen esztétikus megoldással lehetne a megvalósítani a tökéletes vizuális szeparációt.Ettől eltekintve nagy bajunk nem volt velük, az esti meghitt csöndet néha megtörte egy alapos veszekedés, de bőven a tűréshatáron belül maradtak.

A következő tavasszal kezdődtek a bajok, a kantáros szomszéd elárulta, hogy új menyecske érkezett a házhoz, a régivel meg vége mindenek. Az új menyecske ráadásul körül belül 30 évvel fiatalabb, mint az öreg potrohos. Az információt értékeltem, de voltaképp nem éreztem, hogy ez rám tartozna, csak az összeköltözésük után derült ki, hogy ennek az önzetlen bimbózó szerelemnek, amit a huszonéves hölgy érzett egy 60 éves kövér ám, de tehetős ember irányában, kizárólag mindek súlyt.
A szerelmes hölggyel sajnos szám szerint 15 db uszkár érkezett, akiket a teraszunktól 10 méterre lévő hátsó kertrészükben szállásoltak el, alaposan elzárva, és természetesen jó messze a saját házuktól.

A kutyák amúgy nagyon cukik voltak, olyan volt a látvány, mintha elárasztották volna a szomszédot a mini bárányok. Sajnos ezek a mini bárányok eddig egy lakásban élhettek közvetlenül a gazdival ezért a szerencsétlenek az udvarra való kicsapást egyúttal a falkából való kizárásnak is érezték, amit hangos ugatással jeleztek. A nap 24 órájában. 15 kutya nagyon éles hangon egész nap, az őrjöngés és a monoton kétségbeesett vakkantások váltották egymást szünet nélkül. Szerencsétlen állatoknak hetekig egy olyan helyük nem volt ahová az eső vagy a nap elöl elbújhattak volna mire kinyitottak nekik egy melléképületet, most legalább a szemét között menedékre lelnek.
Ha kitettem a lábam a kertbe 15 kutya teljes hangerővel esett neki a kerítésnek, az alvás eltűnt az életünkből tehetetlenül szemléltük, ahogy romba dől az életünk.
Egyszer sem láttuk, hogy bárki rájuk nézett volna, vagy, hogy feltakarította volna az ürüléket, így hamarosan a permanens zajt kiegészítette a permanens szarszag.1 hónap után karikás szemmel találkoztam a kertben a dagi dokival, és teljesen normális hangnemben megkérdetem, hogy akkor most már ez így marad?, mire megnyugtatott, hogy őket is zavarja az ugatás, tesznek lépéseket, hogy megszűnjön.

Nagyon nem iparkodtak, sőt frissen született kiskutyák randalírozásával bővült a hangzavar, megfejtettük, hogy ez a nő a tipikus szaporító kizárja az udvarra a tüzelő szukát aztán a kiskutyák törzskönyvéve a jobb vérvonalú hímek kerülnek, de ki tudja, hogy valójában melyik kan kölyke.
Teltek múltak a hetek és egy szomorú szombat délután arra lettünk figyelmesek, hogy mintha az állandó csaholásba valami más is vegyülne, a kertbe kinézve látjuk, hogy éppen végeztek a kert sarkának lekerítésével, és éppen egy kakas próbálgatja a hangját közvetlenül a telekhatáron miközben 12 tyúk áhitattal kotkodácsol körülötte.
Ekkor azt hittem, hogy valami csehszlovák művészfilmen vagyok, és ez nem fordulhat elő velünk… Itt elborultam, feltéptem az erkélyajtót, de még mindig normális hangnemben megkérdeztem, hogy akkor ezt így most, hogy. Szerintem látszott rajtam, hogy önkívületben vagyok, mert egyből szentül megígérte, hogy csak ideiglenes, és máshová kerülnek, és a kutyák is kevesebben lesznek.
A kakas érkezése után gyakorlatilag a viszonylag nyugodt hajnali órák is megteltek élettel, a kedvenc kakasunk fél négykor köszöntötte a reggelt, de azok kedvéért, akik az elsőről lemaradtak következetesen reggel 8ig percenként teli torokból megismételte a jelzést.

Két hónap elteltével, a takarítatlan csirkeudvar szagától fuldokolva a kialvatlanságtól karikás szemellek úgy határoztam, hogy felhívom, és megkérdezem, hogy szerinte ez jól van e, még mindig normális hangnemben. A legmeglepőbb az volt, hogy igen, szerinte ez rendben van, mert ő egy falusi képviselő, meg egy helyettes vezető valami állami egészségügyi szolgálatnál, és megkérdezte a jegyzőtől, aki azt mondta, hogy igen ez így rendben van.
Mondtam, neki, hogy jó akkor jövő szombaton elkezdem lebontani a hátsó kerítésemet, és aki átjön, a telekhatáron azt megsemmisítem, különös tekintettel a baromfikra és az öreg kövér orvosokra. Ezzel párhuzamosan elkezdtük kihasználni a falu kommunikációjának előnyeit,azóta is  bárhol járunk a faluban, a párommal mindenhol fennhangon beszélgetünk róla, hogy a doktor úr veri a feleségét, vagy, hogy milyen undorítóan koszos a kertje, vagy, hogy folyamatosan részeg és a kerbe pisál kis méretű péniszét mutogatva.

Következő szombaton tényleg elkezdtem bontani a kerítést, a szememben az őrület szikráival nekiláttam a saját kerítésem pusztításának közben magamból kivetkőzve üvöltöztem a háza felé alaposan részletezve hogy hogyan képzelek el egy anális animálszexet az ő és a kakasa főszereplésével.
A szándékaimat sikerült megértetnem vele, mert, mert nem jött ki a házból. A párom viszont igen, aki kicsavarta a kezemből a szerszámot és visszaterelt a házba. A kedves doktor érezhette, hogy nem lesz mindig ilyen szerencséje, vagy csak az általunk indított pletykákból ért el a füléig valami, mert másnap estére sikerült eltüntetni a tyúkokat, sőt az óta a hangos kutyák is megfogyatkoztak, újra tudok altató nélkül aludni.

Igaz, most egy újabb kutya érkezett a tyúkok helyére, de legalább csendben van.

 Az egész ügyből kizárólag a kutyákra nem haragszom, ők nem tehetnek semmiről, igazából nagyon sajnálatos azt látni, hogy egy 3kg-os uszkár ki van csapva a mínusz 15 fokban, vagy, hogy ezekkel a kutyákkal senki sem foglalkozik.
Ez az új kutya két hete be van zárva egy 30m2-es helyre, nincs neki háza odaraktak neki egy nyitott műanyag kutyahordozót abban kuporog, beraknak neki valami kaját a kerítésen, de foglalkozni nem foglalkoznak vele.
Mindig is volt és mindig is lesz kutyám, nem érdekel, ha ugat egy kutya, mert az a dolga, az sokkal jobban zavar, ha egy kutya ugat, de nem foglalkoznak az okával, csak hagyják hónapokon keresztül, folyamatosan szenvedni.
Az elmúlt közel egy év alatt elértük azt a pontot, hogy nem merem megépíteni a zárt kerítést hátrafelé, mert attól félek, hogy további büdös állatokat telepít az orrunk alá, én meg nem tudok tenni ellene… ez patthelyzet .
Jelenleg árulja a házát sajnos irreális áron a jelenlegi helyzethez képest, úgyhogy most nálam  öszintébben senki sem kívánja az agglomeráció  ingatlanpiacának fellendülését...:)