Amikor megtudtuk, hogy mögöttünk egy orvos házaspár lakik, megnyugodunk, na, velük biztos nem lesz semmi bajunk, orvosok tehát művelt, tanult emberek, tehát az együttélés szabályait biztosan tiszteletben tartják.
Hát persze…
Az első vizuális kapcsolat apropója az volt, hogy az 5 éve nem gondozott kertet elkezdtem kitakarítani, gondoltam a gereblye a viszonylag veszélytelen szerszámnak látszik, bemelegítésnek jó lesz. Annyira nem volt veszélytelen, másfél óra alatt átázott a makkoscipő, majd egy gyökérrel birkózva belevágtam a sípcsontomba az eszközt, szerencsére csak annyira fájt, hogy elég alibit szolgáltasson a munka azonnali felfüggesztésére.
A nagy munka közben furcsa volt, hogy számtalanul kerülnek elő a kertünkből olyan konzervdobozok, aminek a tartalmát a közös telekszakaszon lakó amúgy barátságos kutya fogyaszthatja, de nem csak régiek, hanem olyanok is, amik szemmel láthatóan csak pár naposak voltak. Furcsa volt, de igyekeztem elhessegetni a gondolatot, hogy lehet, hogy a tanult orvos házaspár átdobálja a szemetet a kerítésen, á gondoltam ilyen nincs, ez valami fatális félreértés lehet.
Nem volt az.
A gyanú alapos volt, már csak bizonyosság kellett, este, mint a falu James Bond-ja a sötét konyhából a függöny mögül néztem az imbolyogva közelítő zseblámpa fényét, a lámpa sötét árnyékot vetett a gazdája arcára. A megfigyelést teljesen  áthatotta a film noir érzés, látom, ahogy zseblámpát letámasztja, kutyának kiszedi a kaját, majd körülnéz, és a dobozt a feje fölött átdobja a frissen feltakarított kertünk sarkába.

Asztakurva, kiszakadt belőlem egy halk sikoly, az agyamat elöntötte a vér, elindultam, hogy akkor most kérdőre vonom, a párom lélekjelenlétének köszönhetően nem tudtam kimenni az ajtón, de az élmény megalapozta a jövőbeni jó viszonyt.
Végül is nem szóltunk egy szót sem, bíztunk benne, hogy az ápolt kert látványa talán önmérsékletre készteti őket, a párom meggyőzött, hogy nem jó így kezdeni egy szomszédságot, ha találkozunk, a kertben majd bemutatkozunk normálisan, és hátha nincs minden veszve.
Az első párbeszédre sem kellett sokáig várni,épp a kertből összegyűjtött hulladékot próbáltam egy borús hideg szombat délután elégetni. A nedves levelek meggyújtása nem volt egyszerű folyamat, de a sufniban talált nitrohigító segített. A láng fellobbant, sűrű fellegekben emelkedett az ég felé, a szaga belesimult a szomszédok szemétégetőjének a kellemes zamatába a párom arcán eközben őszinte megkönnyebbülés látszott, hogy komoly sérülés nélkül sikerült megúszni ezt a műveletet.
Ott álltunk a nedves januári délutánon, arcunkon tükröződött a tűz majdnem rázendítettünk egy mozgalmi dalra, amikor a belehasított a csendbe: 

” MIT A KURVA ANYÁTOKAT CSINÁLTOK NEM LEHET TÜZET GYÚJTANI CSAK PÉNTEKEN MÉG EZT SEM TUDJÁTOK?”

Mögötte egy vékonyabb hang:
”A KURVA ANYJUKAT MÉG EGY HÜLYE SZOMSZÉD CSAK PÉNTEKEN LEHET TÜZELNI”
 

Majd kórusban:
”IDEKÖLTÖZNEK ÉS ÁT SEM JÖNNEK BEMUTATKOZNI, KÖSZÖNNI SEM TUDNAK A KURVA ANYJUKAT!” „CSINÁLJÁK ITT A FÜSTÖT”
 

Újra férfihang:
„ÉN ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ VAGYOK! FEL FOGOM JELENTENI MAGUKAT!”

 Az egyszerű, de hatékony információközlésből sok dolog kiderült, pl. hogy rosszkor gyújtottunk tüzet(ok ez a mi hibánk), önkormányzati képviselővel van dolgunk, és a fő baj, hogy nem mentünk át ajándékokkal bemutatkozni hozzájuk. A megszerzett adatok részletes elemzést sajnos ott a helyszínen nem állt módomban elvégezni, mert elvesztettem a fejem, és csak foszlányokra emlékszem meg arra ahogy fenyegetőzve visszamennek a házukba.

Este a sírás határán nosztalgiáztunk a régi szomszédjainkon, milyen jó volt esténként hallgatni meghitt otthonunkban a fölső szomszéd hajdú mosógépének ugrálását, vagy, hogy mennyire hiányzik a bal szomszédunk, aki regisztrált elmebeteg volt és havonta egyszer bekattant.Akkor jöttek a tűzoltók, rendőrök, mentők, izgalmas volt az ajtón keresztül hallgatni, ahogy rárúgják az ajtót, és kicibálják a lakásból.

Egész éjjel beszéltünk a párommal, hogy mi a helyes ebben a helyzetben, legyen örihari vagy próbáljunk meg mi engedni, kérjünk bocsánatot, hátha megmenthető a viszony.
Az utóbbi mellett döntöttünk, a következő alkalommal rituális keretek között kibékültünk bemutatkoztunk, de ez csak ideiglenes volt, a java még csak most következett...